𝑴𝒊 𝒂 𝒌𝒆𝒅𝒗𝒆𝒏𝒄 𝒇𝒊𝒍𝒎𝒆𝒅?

Biztos lehetsz benne, hogy ha sok más embernek is tetszik az a film ami neked, akkor a kasszasiker nem a véletlen műve.

𝑺𝒕𝒂𝒓 𝑾𝒂𝒓𝒔, 𝑶́𝒛, 𝒂 𝒄𝒔𝒐𝒅𝒂́𝒌 𝒄𝒔𝒐𝒅𝒂́𝒋𝒂, 𝑻𝒘𝒊𝒍𝒊𝒈𝒉𝒕, 𝑴𝒂́𝒕𝒓𝒊𝒙, 𝒗𝒂𝒋𝒐𝒏 𝒎𝒊 𝒌𝒐̈𝒕𝒊 𝒆𝒛𝒆𝒌𝒆𝒕 𝒂 𝒎𝒖̋𝒗𝒆𝒌𝒆𝒕 𝒐̈𝒔𝒔𝒛𝒆?

Joseph Campbell a mitológiák és mesék kutatása közben fedezte fel azt, hogy van egy monomítosz ami valamennyi történetet, ami fennmaradt az évezredek folyamán a világban, egyesít.

 A rajongott filmek azért olyan sikeresek, mert használják a monomítosz mintáját, ez alapján készültek a fent felsorolt alkotások is. Az emberi lélek pedig tudattalanul is rezonál az igazi hős archetipusával.

𝑫𝒆  𝒂𝒎𝒊 𝒂 𝒍𝒆𝒈𝒊𝒛𝒈𝒂𝒍𝒎𝒂𝒔𝒂𝒃𝒃, 𝒉𝒐𝒈𝒚 𝒗𝒂𝒍𝒐́𝒋𝒂́𝒃𝒂𝒏 𝒎𝒊𝒏𝒅𝒆𝒏 𝒆𝒎𝒃𝒆𝒓𝒏𝒆𝒌 𝒗𝒂𝒏 𝒆𝒈𝒚 𝒔𝒂𝒋𝒂́𝒕 𝒕𝒐̈𝒓𝒕𝒆́𝒏𝒆𝒕𝒆. 𝑨𝒎𝒊, 𝒉𝒂 𝒂 𝒌𝒂𝒍𝒂𝒏𝒅𝒓𝒂 𝒉𝒊́𝒗𝒂́𝒔𝒓𝒂 𝒗𝒂́𝒍𝒂𝒔𝒛𝒐𝒍𝒖𝒏𝒌  𝒂𝒛𝒐𝒏𝒏𝒂𝒍 𝒎𝒖̋𝒌𝒐̈𝒅𝒆́𝒔𝒃𝒆 𝒍𝒆́𝒑 𝒆́𝒔 𝒆𝒈𝒚 𝒕𝒐̈𝒓𝒕𝒆́𝒏𝒆𝒕𝒃𝒆𝒏 𝒕𝒂𝒍𝒂́𝒍𝒋𝒖𝒌 𝒎𝒂𝒈𝒖𝒏𝒌𝒂𝒕.

Mi köze van mindennek az önismerethez, családi kapcsolatokhoz, párkapcsolathoz? Ha végigolvasod a lépéseket a hős útján, meg fogod érteni. 

𝑻𝒆 𝒗𝒂́𝒍𝒂𝒔𝒛𝒐𝒍𝒕𝒂́𝒍 𝒎𝒂́𝒓 𝒂 ❞𝒌𝒂𝒍𝒂𝒏𝒅𝒓𝒂 𝒉𝒊́𝒗𝒂́𝒔𝒓𝒂❞? Induljunk, kalandra fel! 

Az alábbi írás Joseph Campbell: Az ezerarcú hős könyve alapján készült.

Elindulás:

1. Kalandra hívás

Egyszer csak történik valami szokatlan, "véletlenül"megjelenik egy hírnök aki kalandra hív. A hírnök bármi és bárki lehet, például egy szarvasbika, aminek megpillantása után a hős üldözőbe veszi az állatot,ennek következtében pedig feltárul előtte egy rejtett világ. Kezdetét veheti egy mítikus átalakulás, mert a sors már megszólította. A társadalom korlátai közül a figyelme áthelyződik az ismeretlenbe, ami veszélyekkel terhes, ugyanakkor kincsekkel kecsegtet.

2. A kaland visszautasítása

Olykor az elhivatás válasz nélkül marad, mert könnyebb a külső világban másra figyelni. Ennek következtében beáll az unalom az ember életébe. De az is lehet, hogy az ember a kemény munkába menekül, miközben szokásos családi mintájában marad. Épp azt utasítja el a hős, ami a saját érdekében állna. Ilyenkor kizárólag a jelenlegi életét akarja élni, a mostani erények, célok, kiváltságok megszilárdításán dolgozik. Az életet nem szemléli teljes egészében, emiatt nem veszi észre a halál és feltámadás végtelen folyamatát.

3. Természetfeletti segítség

Ha a hős nem utasította vissza a kalandra hívást, akkor megjelenik egy védelmező segítő. Sok esetben öregember, varázsló, tanító, jóságos anyóka vagy vezető, aki valami védelmező dologgal, amulettel, síppal vagy valami jó tanáccsal látja el, hogy megvédje a sárkányoktól, amikkel bizony hamarosan szembe kell néznie a hősnek. Közben rájön, hogy tudatalatti erői támogatják őt. Felismeri, hogy maga az anyatermészet is a hatalmas küldetést támogatja. A kozmikus Anya védelme alatt álló hőst nem érheti bántódás.

4. Az első küszöb átlépése

A hős elérkezik a "küszöb örzőjéhez"- ez őrzi ismert világának a határát. Ezek a ráció határai, melynek kapuit a "legmagasabb racionális szellem őriz", aki csak akkor engedi meg az átlépést, ha legyőzik. Mögötte a veszély, az ismeretlen a rejteki, ahol a szörnyek lakoznak, például Pán. Akik az ő területére tévednek azok "páni félelmet" élnek át. Az átlagember büszke arra, hogy a kijelölt határok között marad és a közhiedelem is ezt támogatja. De a hősnek túl kell lépnie az ismert határokon, a szülői ház védelmén, a falu határán- és vállalni kell a veszélyeket.

5. A cethal gyomrában

A mágikus küszöb átlépése belépés az újjászületés világába, az óriás bálna gyomra az anyaméh szimbóluma. Látszólag a hős meghal, az átlépés az önmegsemmisítés egyik formája. Valójában ilyenkor csak azok a részek halnak meg benne ami egoisztikus. A Piroska és a farkas mesében ez az a pillanat amikor Piroskát bekapja a farkas.

Beavatás:

1. A próbatételek útján

Ez a kaland legizgalmasabb része. A világirodalom telis-tele van varázslatos megpróbáltatásokkal. A hőst a jótanácsok, amulettek védelmezik, melyeket a természetfeletti segítőtől kapott útja elején. A különféle próbák eredményeként megtörténik az "én megtisztítása". Az érzékek megtisztulnak és lecsillapodnak. Az energiák a transzcendens dolgokra öszpontosulnak. A gyermekkori állapot képei átalakulnak, ez a feloldódás. A hős felfedezi és befogadja saját ellentétét, saját ismeretlen énjét. Rájön, hogy ő és ellenfele nem különböznek egymástól, hanem egy test és egy lélek. Még mindig nyitott azonban a kezdeti kérdés, képes-e önmagát elpusztítani az ego?

2. Találkozás az Istennővel

A legvégső kalandot általában a misztikus házasság jelenti. Miután a hős minden akadályt legyőzött és minden ellenséget lekaszabolt, lelke egybekel a Világ Istenkirálynőjével, aki a pozitív női értékek megtestesítője. Ő minden szépségek legszebbike, minden vágyakozás tárgya. Ő az anya, a nővér, a szerető, a menyasszony. Ő a tökéletesség ígéretének megtestesülése. Minden előző csábítás a világból, minden öröm őt előlegezte meg. A nő a megismerhetőség teljességét reprezentálja, a hős pedig a megismerő. Ahogy lassan halad előre a beavatás során, az istennő képe mindig más formában jelenik meg előtte. Soha nem lehet magasabb szinten mint a hős, ám ígérhet többet annál, mint amit a hős abban a pillanatban képes felfogni. Csábítja, és arra sarkallja a hőst, hogy rázza le béklyóit. Az istennő- aki minden nőben megtestesül- a hős utolsó próbája. Képes-e elnyerni a szeretet adományát? Ha pedig a hős képes erre, akkor ketten együtt a megismert és a megismerő megszabadulnak minden korláttól.

3. A nő mint csábító

A nőiség negatív oldala az, amikor kísértések érik a hőst, ez lehet női alakban, testi vágyak formájában, vagy lehet másfajta kísértés, materiális ajánlat, ami eltérítheti a hőst az útjáról.

A misztikus menyegző a világ istenkirálynőjével azt szimbolizálja, hogy a hős ura a saját életének. A nő maga az élet, a hős pedig megismerte és uralja az életet. A próbák során tudatossága megerősödött és képessé vált befogadni a pusztító anya képét, élete neki rendelt társát. Ezzel felismerte, hogy ő és az apa egy és ugyanaz így ő kerül az apa helyébe.

4. Megbékélés az apával

A hős szembe néz azzal, aminek a legnagyobb hatalma van az élete felett. Ez lehet egy apa szörnyképe, vagy bármilyen hatalommal rendelkező személy, beavató pap, aki apa-figura, ami gyermekkori élményből fakad és a bűn érzésében tartja fogva a felnőtté érett lelket. A megbékélés azt jelenti, hogy megszabadulunk az önmagunk által teremtett kétfejű szönytől, az Istennek gondolt szuperegotól és a Bűnnel azonosított sárkánytól. Ehhez el kell engedni az egot és hinni kell abban, hogy az atya könyörületes, ekkor a félelmetes szörnyek megsemmisülnek.

5. Megdicsőülés

A hős egy isteni állapotba érkezik meg miután legyőzte a tudatlanságból eredő félelmét. "Aki megszabadult a gondolatok felhőjétől, az minden félelmét hátrahagyta, és semmi meg nem érinti többé". Megérti, hogy az idő-öröklét, születés-halál, Isten-Istennő, igazság-illúzió ugyanannak az egésznek a két megtapasztalása, aspektusa. Felülemelkedve a dualitáson eléri a tökéletes tudást. Megérti, hogy Isten a szeretet. A kis egotól megszabadult, megtalálta önmagát és az isteni Énje vezeti a továbbiakban. Ekkor már igaz a mondás: "Nem én, hanem Krisztus én bennem". Ez a bennünk rejlő lehetőség kiteljesedése, amire mindenki képes, aki hőssé válik.

6. A végső adomány

A hős bizonyítva rátermettségét megszerzi a kincset az istenektől, istennőktől. E kincs lehet áldás, esetleg elixír, a királylány vagy a tűz, amit Prométheusz szerezett meg az emberek számára.

Visszatérés

1. A visszatérés megtagadása

Az adományt a hősnek vissza kell hoznia az emberek a közösségébe, hogy a megszerzett bölcsesség, jutalom a megújulást szolgálja az egész világ számára. Tehát vissza kell térnie a mennyei állapotból és megtalálni a módját annak, hogyan tudja átadni az embereknek. Ezt a felelősséget van, hogy nem vállalja fel a hős.

2. A mágikus menekülés

Ha a hős elnyeri az istenek, istennők áldását az adomány megszerzésére, akkor megbizatást kap tőlük, hogy hozza vissza a világba, segítőket is kap a visszatéréshez. Ám ha elrabolta, vagy csellel szerezte meg a kincset, akkor fejvesztve kell menekülnie. Minden esetben valami apró emberi gyarlóság akadályozza meg a két világ közötti küszöb átlépését.

3. A külső segítség

Elképzelhető, hogy a hős külső segítséggel tér vissza a természetfeletti kalandból. Ha nem is vágyik vissza a világba, akkor is a segítségére sietnek. A társadalom féltékeny azokra, akik ki akarják vonni magukat belőle, így a hős többnyire visszatér a késlekedése után. Ez az utolsó krízispont, mindegy hogy külső vagy belső ösztönzésre tér vissza, be kell lépnie a földi világ elfelejtett légkörébe, ahol a töredékként élő emberek egésznek képzelik magukat. Szembesíteni kell a társadalmat az egot eltipró, ám mégis életadó elixírrel, válaszolnia kell a jogos kérdésekre, ki kell állnia a nehézségét annak, hogy a jó emberek is képtelenek felfogni azt, ami vele történt.

4. A visszatérés küszöbének az átlépése

Azt hisszük, a két világ az emberek és az istenek világa két külön világ, de a két világ egy és ugyanaz. Az istenek birodalma az ismert világ elfelejtett dimenziója. A hős küldetésének épp az a nehézsége, hogy hogyan lehet újra elmagyarázni azt, amit már ezerszer helyesen tanítottak az embereknek, de helytelenül tanultak meg. Hogyan lehet a transzcendens boldogság élményeit megértetni embertársaival, akik a szenvedélyek rabjai? Rájön, hogy bohócot csinál magából a szemükben. Ahhoz, hogy kalandja sikeres legyen, a hősnek szembe kell néznie a világgal.

5. Két világ ura

Az egyén az önfegyelem hatására felad minden ragaszkodást, ezzel megszabadul személyes korlátaitól, reményeitől, félelmeitől. Nem áll ellen az önmegsemmisítésnek, ami az igazságban való újjászületés feltétele. Készen áll a hatalmas egység megtapasztalására. Jézus színeváltozásának a tanítványok voltak a szemtanúi, akik már megszabadultak a személyes akaratuktól. Már feladták ragaszkodásukat az élet, a személyes sors és a végzet fogalmaihoz, a Mesterben való teljes önmegtagadás és feloldódás által.

"Mert aki meg akarja tartani az ő életét elveszíti azt, a ki pedig elveszíti az életét én érettem, megtalálja azt."

6. Szabadon élni

Az út, amelyet a legtöbb ember választ egy alaptalan, így hamis önkép kialakítása, ami elhiteti velünk, hogy kivételes jelenségek vagyunk a világban. Nem osztozunk mások bűneiben, mert mi a jó oldalon állunk. Ez az álszent önelégültség oda vezet, hogy félreértelmezzük nemcsak magunkat, hanem az ember és a kozmosz természetét is. A mítosz célja eloszlatni a tudatlanságot, és hogy egységbe hozza az egyéni tudattalant a kozmikus akarattal. Ennek eszköze az a felismerés amely felfedi a valódi kapcsolatot az idő változó világa és az örökkévaló között. A hős személyes énje meghalt ugyan az út során, de feltámadt az egyetemes Énben megerősödve.

A hős a jelenben létezik, ahogyan Krisztus mondja:" Én vagyok"