Az ex az oka?
Beszélgettem egyszer egy neves társkereső iroda tulajdonosával, aki elmesélte, hogy ő ugyan megtalálja az ideális új társat a hozzáforduló embereknek, de azt tapasztalja, az előző kapcsolatokból hozott rossz élmények nagyban akadályozzák az új kapcsolat megszületését.
Mivel saját magam is ezt tapasztalom a környezetemben, így felvetődik a kérdés:
Miért az egyik legfontosabb feladat lezárni, feldolgozni mindazt, ami az előző párkapcsolatban történt?
A feldolgozás során tudatosan végiggondolhatjuk önmagunkban, hogy mi minden történt a kapcsolat alatt, ekkor megvizsgálhatjuk a jó és a rossz eseményeket is. Rájöhetünk arra, hol lehetett volna másként viselkedni, mit lenne érdemes másképp csinálni legközelebb, és arra is választ kaphatunk, hogy miért lenne jó bizonyos dolgokat másképp tenni és gondolni a jövőben. Ehhez az egész vizsgálódáshoz pedig érdemes hozzákapcsolni a megbocsátást is. Amikor a megbocsátásra terelődik a szó egy egy beszélgetés során, gyakran azt tapasztalom, hogy szinte kegyként tartják számon egyes emberek. Épp ezért, nem is nagyon osztogatják. Talán ehhez is érdemes lenne másként hozzáállni.
Gondoljuk csak végig mi is történik.
Valakivel vitatkozunk és megbánt bennünket. Ha a bántás hat ránk, akkor fájdalmat élünk át, kibillenünk érzelmileg és csak rövidebb vagy hosszabb idő múlva áll vissza a régi egyensúlyunk. A lelkünkben valahogy lecsillapodik a dolog az idő múlásával és haladunk tovább az életünkben. Néha, mikor eszünkbe jut az élmény, még fáj az egész, de ilyenkor újra elnyomjuk, hiszen oly sok minden történik velünk napról napra, hogy ezekre az "apróságokra" nem is igazán tudunk figyelni.
A "testünk viszont "emlékszik" a sejtjeinkbe ivódhat minden, a konfliktussal kapcsolatos élmény, különösen amelyek mélyen érintettek bennünket, mert akkor nagy valószínűséggel stresszt okozott a számunkra. Amit, ha nem dolgozunk fel, megmarad.
Megnyugtató lenne és egymás védelmét is szolgálná kapcsolatainkban, ha a konfliktusok után meg lehetne beszélni egymással a kialakult helyzetet és esetleg megtörténne egymás viselkedésének megértése is. Továbbá bocsánat kérés is történhetne. Az ilyen közös feldolgozása a konfliktusoknak magával hozná, hogy igyekezzünk a sérülést enyhíteni, valamint kijavítani. Ezek a cselekedetek gyógyítólag hatnának a jelenben és az elkövetkező időkben a kapcsolatra. Mert ilyenkor nem söpörjük be a szőnyeg alá az eseményeket és nagyon valószínű, hogy ha kimondjuk az érzéseinket is, akkor együtt tanulunk a helyzetből. Persze ez lenne az ideális, de gyakran egyedül maradunk az érzéseinkkel, és talán csak a közvetlen barátainknak beszélünk róla. Még ez is egy jó megoldás, hiszen vigasztalást, szeretetet kaphatunk tőlük.
De a nagyobb lelki sebeknél ez nem elég, ott többnyire jelen van a fájdalom ha akarjuk, ha nem. Amennyiben ilyenkor megállunk végig gondolni a tanulságokat, és felvállaljuk a saját részünket a konfliktussal kapcsolatban, akkor is elindulhat a gyógyulás.
A megbocsátás során tulajdonképpen eloldozzuk magunkat a kialakult helyzettől, ezzel valójában önmagunknak tesszük a legnagyobb szolgálatot.
Ha végigcsináljuk a kapcsolat lezáródása után a fentieket, akkor érdekes dolog fog történni. Amit megértettünk, megtanultunk, az többé már nem lesz hatással ránk. Így, a következő kapcsolatunk jobb lesz. Amennyiben viszont nem tanulunk az eseményekből, akkor ugyanott folytatjuk az új kapcsolatot is ahol az előző abbamaradt. Esetleg siránkozva azon, hogy minden nő/férfi egyforma, és nem ismerjük fel, hogy csak mi magunk nem változtunk, mert nem tanultunk az eseményekből.
A feldolgozás- megbocsátás előnye továbbá az is, hogy amikor ilyen módon rendbe rakjuk gondolatainkat és önmagunkat, úgy feltöltődve, újjáépülve tudunk belelépni a következő kapcsolatba. Nem előző párunk „hibáit” fogjuk látni az új partnerünkben is.
Új partnerünk és mi magunk is megérdemeljük hogy egy épkézláb ember legyen mellettünk és ne kelljen szélmalomharcot vívni valami régi dologgal,
hanem legyen elég lehetőség és tér megélni a jelen kapcsolat csodáját.
